Az első csoportba 126 hitvalló tartozik. Ők azok, akik elutasították az egyesülést a pravoszláv egyházzal,... s ezért börtönbüntetésre vagy kényszermunkára ítélték őket, illetve vértanúk lettek 1944 októbere után. A börtönben vagy ítélet nélküli vértanúságot szenvedők (pl. Romzsa Tódor püspök, Orosz Péter, Zavagyák József, Legeza Péter stb.) 30-an voltak, akik közül 25 áldozópapot jeltelen sírban temettek el.

   A hitvalló papokat tovább bonthatjuk a hitvallásuk módja szerint: (1.) meggyilkolták az egyházüldözés kezdeti időszakában, (2.) koncepciós perben ítélték halálra és kivégezték, (3.) erőszakos halált halt a börtönben vagy kényszermunkatáborban, (4.) a börtönben vagy munkatáborban betegség vagy más ok következtében hunyt el, (5.) galíciai ukrán papok, akik elmenekültek az egyházüldözéstől, s akiket Romzsa püspök 1945-ben a Munkácsi Egyházmegyébe (közülük nem lett mindenki hitvalló), (6.) A lágerben elszenvedett egészségkárosodások és az ott szerzett betegségek következtében a szabadulásuk után hunytak el, (7.) erőszakos halált haltak a hitükért és titkos lelkipásztori munkájukért a láger után.

   A Szovjetunióban 1947-ben eltörölték a halálos ítéletet, mint büntetési módozatot. Helyette az USZSZK Büntető törvénykönyve 54. § 4. és 10. cikkelye 2. része határozta meg a legmagasabb kiszabható büntetést, ami 25 évi javító-munkatábort, 5 évi polgári jogfosztást és teljes vagyonelkobzást jelentett. Ezért a görögkatolikus papok ellen 1947 után meghozott bírósági ítéletek többnyire halálos ítéletekként értelmezhetőek.

   A hitvalló papok névsorát és rövid életrajzát letartóztatásuk sorrendjében közöljük.