Az aposztáziát elutasító görögkatolikus papok esetében a hithűek megnevezés honosodott meg.... Azoknak a papoknak a csoportját jelöljük ezzel a kifejezéssel, akik megtagadták az egyesülést a pravoszláv egyházzal, de nem indítottak ellenük bűntető eljárást, nem kerültek börtönbe vagy lágerbe. A hitvallókhoz hasonlóan ők is kiálltak hitük mellett. A hitvalló és a hitű fogalom lényegében ugyanazt a kategóriát jelenti a katolikus hitvallás alapján, csak az ellenük alkalmazott állami retorziók tekintetében vannak különbségek. Ugyanakkor nekik is megtiltották a papi működést 1949. február 18. után, s ennek következtében polgári munkára kényszerültek, továbbá családjaiknak, gyermekeiknek is hátrányos megkülönböztetésben volt részük a kommunizmus évtizedeiben. A pravoszláviára való áttérés elutasítását az osztályidegenné tétellel büntette a korabeli szovjet állampolitikai rendszer.

   Egy nemrég előkerült forrásban ezt a papi csoportot "itthon maradtak"-ként nevezik meg. A dokumentumot – készítője minden bizonnyal Szabó Konstantin püspök volt –jelenlegi ismereteink szerint 1950. április 14. előtt állították össze, ami nyomatékosítja, hogy az egyházüldözés azon szakaszában a munkatáborba el nem hurcolt hitvallókat értették a kifejezés alatt. A hithű és a hitvalló papok egyenrangúságát leginkább az a tanács támasztja alá, amit Bendász István fogalmazott meg a feleségének és gyermekeinek. Az 1951. szeptember 27-én írt levelében azt javasolja, hogy "igyekezzetek minél gyakrabban gyónni hithű katolikus papoknál". Ez a jelző egyértelműen azokra vonatkozik, akik kitartottak a katolikus hitben. Bendász István az 1955 után összeállított papi névsorában is a következő kifejezést használta: "Hithűeknek maradtak a szovjet hatóságok minden pressziója dacára." Ezt a papi névsort 1994-ben publikálták ugyanezt a fogalmat használva.

   A tényleges egyházüldözés korai szakaszában a hithűek a bujdosó papokkal is összefüggésbe hozhatóak. Bendász István az Ilosva (Іршава, UA) és Nagycsongova (Боржавське, UA) környékén élő kisebb papi csoportra használta a kifejezést 1951. április 14-én írt levelében. Margitics Iván, Orosz Péter, Csengeri János, Horineczki János és Román János tartozott közéjük. A csoport megszervezőjének Margitics Ivánt, a későbbi püspököt tekintjük, de a szellemi vezető az 1953. augusztus 27-én meggyilkolt Orosz Péter volt. Margitics és Román hitvallók lett, Horineczki és Csengeri pedig hithű. Az "itthon maradtak" már a hitvallók lágerévei alatt is végeztek titkos lelkipásztori tevékenységet. Hozzájuk csatlakoztak a lágerből hazatérők, s a két társaságból 1956 után Chira Sándor püspök szervezte meg a katakombaegyházban működő papságot.

   A hithű papok névsorát eddig Bendász István 1994-ben publikált papi listájából ismertük, melyet 1955 után állíthatott össze és 46 görögkatolikus pap neve szerepelt benne. A közelmúltban azonban Szabó Konstantin püspök családi hagyatékából előkerült egy újabb papi felsorolás, amelyről fentebb írtuk. A nagy valószínűséggel 1950-ből származó összeírás 50 görögkatolikus pap neve szerepel az "itthon maradtak" (hithűek) között. A két dokumentum időben nem igazán tér el egymástól. Szerepel bennük Orosz Péter is, akit 1953-ban meggyilkoltak, miáltal a hitvalló-vértanú kategóriájába került, illetve Dubickij András, aki visszatért Galíciába, így az egyházmegyét elhagyók (emigránsok) között tartjuk számon.

   A két lista és az életrajzi adatok összevetése által megállapíthatjuk, hogy 48 olyan papja volt az egyházmegyének az egyházüldözés időszakában, akik hűek maradtak a hitükhöz, de nem kerültek munkatáborba. Ezzel együtt az is nyilvánvaló, hogy a katolikus hithez a Szovjetunió területén a Munkácsi Egyházmegyéből 174 pap (hitvalló és hithű együtt) maradt hűséges.