A görögkatolikus egyházra nehezedő nyomás és egzisztenciális félelem miatt Kárpátalján 1944 októbere (a szovjet megszállás) és 1949. február 18. (a tényleges egyházüldözés) között a Munkácsi Egyházmegye 80 papja külföldre emigrált,... vagy a világháború miatt a határmódosításokkal elszakadt egyházmegyéjétől. A görögkatolikus papok közül 59 Csehszlovákiába, 10 az Amerikai Egyesült Államokba, 8 Magyarországra, 3 Romániába menekültek.

   Az emigráltak közül néhányan a korábbi csehszlovák és magyar államigazgatás idején vállalt politikai tevékenységük és államigazgatási feladataik teljesítése miatt számíthattak megtorlásra, s menekültek már el már 1944-ben. Fenczik Istvánt és Ilniczky Sándort Budapesten hamarosan elfogták, előbbit Ungváron kivégezték, utóbbi pedig "gyanús körülmények között" hunyt lett Tomszkban. Őket egyházunk és a Munkácsi Egyházmegye hagyománya a hitvalló papok közé sorolja. Marina Gyula rövid magyarországi lelkipásztorkodás után (melyet álnéven végzett), az Amerikai Egyesült Államokba menekült, életéről emlékirataiban ír. Punykó Sándor – aki Róma érintésével szintén Észak-Amerikába emigrált – is készített visszaemlékezéseket. A többi emigráltról vagy egyéb módon külföldre települt papról azonban alig vannak információik.

   A korábban a Munkácsi Egyházmegye Szlovákiai Vikariátusához tartozó egyházközségek és papjaik a II. világháború után véglegesen Csehszlovákiában maradtak. A szovjet–csehszlovák szerződés következményeként létrejött határmódosítás után szintén maradtak parókiák és papok Csehszlovákiában. Hozzájuk csatlakoztak a Kárpátaljáról emigrált lelkészek, akik az Eperjesi Egyházmegye papjai lettek. A jelenlegi adataink szerint a vizsgált időszakban 59 pap került a határ csehszlovák oldalára a Munkácsi Egyházmegyéből a második világháborút közvetlenül követő időszakban. A lágerévek után újabb lelkészek – köztük hitvalló és hithű papok – költöztek át Csehszlovákiába. A Csehszlovákiába emigráltak sorsáról Bendász István az 1980-as évek végén levelezett Bacsinszky Tódor hitvalló pappal, aki munkatáborból való szabadulása után szintén oda költözött. A töredékesen megmaradt levelezésükből az derül ki, hogy azokat, akik papi tevékenységüket tovább folytatták a csehszlovákiai görögkatolikusok között, az ottani egyházüldözés érte el. Ott is döntéseket kellett hozniuk: hitvallók vagy aposztaták legyenek-e.

   Bendász István a külföldre költözött papokról másokkal is levelezett, amire a Hetényi Varga Károlynak 1991. január 18-án írt leveléből következtethetünk. Ebben arról számol be, hogy egy Romániába származott papot eddig hitvallónak hitt, de a levél írása előtt kapott információkból az derül ki, hogy aposztata lett. Ebből az is következik, hogy a kommunizmus időszakában az emigrált papok sorsáról nem tudott elegendő és hiteles információt gyűjteni. Ugyanezt a témát érinti a Bacsinszky Istvánnal (Mózessel) folytatott levelezésben is, melynek csak töredéke maradt fenn a Bendász-hagyatékban. De az 1980-as évek végéről származó néhány levél szellemisége így is az élő kapcsolatot és ismeretséget sugallja.

   Munkánkban csak a külföldre távozás tényét tudjuk konstatálni, életük további szakasza az adott ország és egyházmegye keretei között folytatódott. 1949 utáni sorsuk megismeréséhez további kutatások szükségesek.